Suzuki Grand Vitara: Ne ítélj elsőre

Az elmúlt héten azon szerencsések közzé tartozhattam, akiknek nem kellett aggódniuk a rendkívüli hóhelyzet miatt, legalábbis ami a közlekedést illeti, ugyanis egy olyan terepjáró érkezett hozzánk tesztre, ami nagyobbat villantott, mint amire számítottam. Ez a visszafogott bőrbe bújt farkas nem más mint egy 2010-es Suzuki Grand Vitara, ebből is az 1.9-es dízel változat.

Nem tagadom egy kicsit úgy éreztem magam, miközben az autóért mentem, mint Móriczka a matekórán, hogy tudom én mi lenne a feladat csak nem értem. Azzal tisztában voltam, hogy a Suzuki már jó pár remek terepjáróval örvendeztette meg a világot (Samurai, Jimny), de nem voltak nagy elvárásaim egy SUV-val szemben.
Piszi* el is hitte rögtön, amit a Grand Vitráról állít a Suzuki, miszerint: “Szabadulóművész a városban, igazi nagyvad a terepen. Nem számítanak a körülmények. Nem számít az igénybevétel.” Személy szerint én úgy gondltam, hogy ennek jobb ha magam járok utána és elfogadtam a kihívást.

Semmi felesleges extra
Ez nem azt akarja jelenteni, hogy ne lennének extrák az autóban (a JLX-EL legnagyobb felszereltséget kaptuk), hanem valóban úgy érzetem minden okkal került bele nem pedig csak azért, hogy a szomszéd Józsinak el tudjak dicsekedni, hogy a színváltós belső világítás miatt az én járgányom biza 500.000.-el többe került. Vegyük például a bőr üléseket, ami miatt elég sokat bosszankodtam a -18 fokos reggeleken, de mikor  a tökmag keresztfiam megolvadt kindertojással szigetelte a kezét és megpróbálta bevakolni vele a háttámlát, igen csak örvendeztem, hogy ez bizony nem vászon. Akkor jutott eszembe, hogyha egy vadász használná az autót és az elejtett vad vére véletlenül összekenné az üléseket, csak flegmán legyintene egyet és letörölné a kabát ujjával. A hideg bőr ellen megoldást kínálhatna az ülésfűtés aminek 2 fokozata van, be és kikapcsoló, de kb 10 perc volt mire felmelegedett és egy idő után annyira forró, hogy jobbnak láttam kikapcsolni ha még szeretnék gyermeket nemzeni.

A következő dolog pedig az anyagok minősége, vagyis inkább minőségtelensége. Nem mondanám, hogy igénytelen, kopogós műanyagokkal szórták tele a belső teret, hanem inkább úgy fogalmaznék a szemnek kellemesebb mint a tapintásnak. De minek is kellene nekünk a szálcsiszolt alumínium és a vajbőrbe vart műszerfal? Mit szólna a feleségünk, mikor sáros gumicsizmával kiszállva az autóból nem az lenne az első dolgunk, hogy szerelmes csókot leheljünk az ajkára, hanem elkezdenénk sikálni az autó belsejét? Elég jellemtelen lenne úgy gondolom. Mert igen is egy olyan terepjáró aminek “nem számítanak a körülmények” az könnyen tisztítható legyen és ne igényeljen sok törődést!

Izmos felsővezető
Amennyire egyszerűre sikeredett a Vitara belseje, annyira tekintélyes kívülről. Ránézésre nem veszünk észre semmi különöset mégis érezzük, hogy valami itt nincs rendben. Ez több, mint amit egy Suzukitól elvárunk és várjuk , hogy majd egy nagyobb döccenőben leesik a nagy “S” betű az orráról és valami űbermárka jelzése bukkan fel alatta helyrebillentve ezzel a világegyetem egyensúlyát, de nem. Ez bizony egy olyan forma ami tekintélyt parancsol, robusztus és a szántóföldektől az üzleti meetingekig megállja a helyét. Számomra nagyon tetszetős a formavilága és akárkivel találkoztam bizony elismerő tekintettel mérte végig az összkerekest.
Az pedig, hogy a hátsó ablakok enyhe sötétítést kaptak az plusz pont és rádob egy jó nagy lapáttal a látvány kemencéjére.

Rideg acél
Aki egy simulékony, puha és félig elmajszolt rágót keres azoknak nem a Grand Vitara lesz a jó választás. Az aszfalton a futómű nem a legkényelmesebb, kicsit kopogós, kemény de még a tűréshatáromon belül volt és a nyomatékból való dinamikus autózás (300Nm), a könnyed előzések kárpótoltak a kicsit feszes felfüggesztés miatt. A váltó is olyan, mint ahogy az egy terepjáróhoz illik, keményen meg kell ragadni, igazi munkás kezeknek tervezték. Nem kimondottan sportos vezetési stílusra lett kitalálva, mint ahogy az egész autó sem, de ha van elég időnk a váltásokra akkor az égvilágon semmi gond nincs vele. Viszont ha gyorsabban kapcsolgatunk, komolyabb izommunkát igényel a kar mozgatása, különösen a 3-as sebességi fokozat nehézkes.

A zajszigetelésre lehetett volna egy kicsivel nagyobb hangsúlyt fektetni, ugyanis magas fordulatszám tartományban elég zajos tud lenni az utastér. (pl.: autópálya tempó) Mivel nem egy friss konstrukcióról beszélünk, az évek folyamán nem sok változáson ment keresztül a forma, ezért a ma olyan divatos lőrés szerű ablakokat itt hála az égnek kihagyták, helyette tökéletes panorámát kínáló hatalmas üvegfelületek tarkítják a karosszériát (+napfénytető).

4 in 1 (négy az egyben)
Elejét vettem a dolgoknak és mielőtt megérkezett az évezred havazása (amit enyhén szólva is túlzásnak tartok) gondoltam kipróbálom azt a kis 4 állásban tekerhető kapcsolót, ami azért felelős, hogy a pokol kénköves bugyrain át Mordor éjfekete, sziklákkal tűzdelt útjain is úgy vágjunk át mint kés a vajon, hiszen “nem számít az igénybevétel”. A kapcsoló “N” állása a hátsókerék meghajtást, a “4H” jelzés az összkerék meghajtást, “4H Lock”  a difizárat és a “4L Lock” difizár+felező állapotokat jelenti. Mindezek tudatában neki is vágtam a tiszadobi jeges határnak és gondoltam lesz ami lesz. Elég sok MTZ-s ismerősöm van, baj nem lehet.

Nem is lett és hiába töltöttem fel csurig a telefonomat, pakoltam be 3 napra elegendő hideg élelmet, pokrócot és 30 darab playboyt, nem volt rá szükségem. A Grand Vitara úgy szelte a mély traktornyomokkal, dombokkal és töltésekkel tűzdelt utakat, hogy mire újra elértem a civilizációt már órák óta fülig ért a szám. A terepszögei kimondottan jónak mondhatók (29, 19, 27) egyetlen probléma van, hogy a váltót és a motort takaró lemez hamarabb fennakad mint az eleje vagy a hátulja, nem is beszélve a kipufogóról. De ezt csak kimondottan extrém helyzetben tapasztaltam.
Azt hozzá kell tegyem, hogy sáros terepen nem tudtam kipróbálni, mert szénné volt fagyva minden, de abban biztos vagyok, hogy egy komolyabb terepgumival és megfelelő rutinnal reggelire fogyasztja el konkurencia hobbi terepjáróit.

Összegzés
“Szabadulóművész a városban?” A gyári adatok szerint 5,5 méter a fordulókőr, nekem érzésre többnek tűnt és az 5,5 sem kevés, sokat kellett Y-ozni. Inkább a 3 ajtós változatra illik ez a jelző a kisebb mérete miatt.
“Igazi nagyvad a terepen?” Ezt bátran kijelenthetjük. Egy terep gumival pedig verhetetlennek tűnik ebben a kategóriában.
“Nem számítanak a körülmények?” Csak extrém hideg körülmények között próbáltuk és abszolút megállta a helyét, igaz elég sokáig tart míg bemelegszik. Vadászoknak, mezőgazdászoknak, halászoknak, túrázni vágyóknak kimondottan ajánlott.
“Nem számít az igénybevétel?” Strapabíró és nem kell félteni, hogy koszos lesz. Könnyen tisztítható, még a kárpittal sem kell bajlódni, elég letörölni a bőrt.

Suzuki Grand Vitara 1.9 DDiS

• Szélesség: 1810
• Magasság: 1695
• Tengelytáv: 2640
• Lökettérfogat: 1870 cm3
• Teljesítmény: 300Nm / 129LE
• Össztömeg: 1722
• Vegyes fogyasztás: 6.6 liter
• Teszt fogyasztás: 9,8 liter !!!
• Listaár: 8.169.000.- HUF (konkurenciák a teljesség igénye nélkül és hasonló felszereltséggel: Ford Kuga 8.225.000.-, Kia Sorrento 9.099.000.-)

*Piszi = Hiszi a piszi