A következő rövid írásban megpróbálom bemutatni, hogyan kerül hozzám jelenlegi járművem. Bevezetőként annyit: Mikor emigrált a család, én még ingáztam a két ország között. Már a második kint eltöltött nap a kereskedések ostromával telt, jó autófüggőhöz híven, az ár-érték arány béli különbségeket keresve a hazaihoz mérten. Nem is kellett sokáig kutatnunk, beláttuk még mindig van külföldben fantázia.
A kereskedéseket illetően, amiket látogattunk, megjegyzendő, nem prémiummárkákat sorakoztattak fel a teljesség igénye nélkül, nem épp német „szak” emberek. Már-már bontótelephez hasonlító viszonyok, de minden esetben mikor sikerült egy említésre méltó darabot találni, büszkének éreztük magunkat. A kínálatról általánosságban elmondható: exportra szánt, nem feljavított, nem manipulált, esetenként sérült autók. Az árakat nézve az embert az idegbaj környékezte. Valahogy úgy érezhettem magam, mint a nők a cipőboltban: nincs rá szükség, de elviszem ezt is, meg ezt is, mert szép, vagy, mert a mi esetünkben pofátlanul olcsó!
Ezek a látogatások kötelező érvényűvé váltak a kiutazások alatt, így egyre jobban meg lettem győzve innen lesz a következő négykerekűm.
Eljött a pillanat tavaly februárban, lehetőség nyílt a vételre. Autóba ültünk, kiutaztunk. Érkezésünket követően a szokásos rutinnak megfelelően elindult a vadászat. Megnyugodva láttam, az árak még mindig jók, a kocsik annál silányabbak. Panaszra még akkor sincs ok, hiszen nem hiszem, hogy bárki venne balkormányos E39 et 300 ezerért otthon, állapottól függetlenül, bőrrel. Általánosságban egy 30-70% százalék kimondható ebben a 10-12 éves szegmensben. Ebből a korosztályból választottam én is, azzal az apró kiegészítéssel, legyen olcsón üzemben tartható, és ne legyen 1000 €.
Itt már készen, leszervizezve, egy év elteltével.
A döntés végül a Ford családi kombijára esett, a Mondeo-ra. A belgáknál elterülő genki gyárban készült 12 hosszú és értékcsökkentő évvel ezelőtt. Az autó hátul az íveknél rozsdállt, a lökhárító repedt volt, a fék megfelelően lassította az 1400 kilónkat, viszont a tárcsáknak már válluk volt. Utasterünk rendezett, nem zörgött, a motor csendesen nyugodtan járt. Az idő szűke, és a hideg hatással volt a döntésre, további rendelkezésre álló idő esetén biztos akadt volna jobb vétel. Nem baj, próbaút után a meleg irodában folytatódott az anyagiakkal való matekozás: ők török-német, mi magyar-német hibrid nyelven törekedtünk érdekeinkre. A telepet már a kék csodával hagytuk el, volt még öt hónap műszakink, ajándék nyári gumink felnin, és maradt pénz a zsebünkben.
Már csak az átírás maradt, és a rendszám, ugyanis itt az utóbbi névre szól. Az autó tulajdonviszonyát egy darab A/4-es lap jelenti a forgalmin kívül, fanatikusok kedvéért Fahrzeugbrief, amin fel van tüntetve az előző és a mostani tulajdonos, aktuális lakcímével együtt. Ezzel, a forgalmi engedéllyel, és a biztosítótól kapott igazolással mehetünk a hivatalba, ahol a mi esetünkben előttünk két várakozó volt. Gyors papírmunka, aztán át a szemközti épületbe rendszámért (+15 € ért kérhetünk egyedi rendszámot is). Megvárjuk, amíg kisajtolja a néni a táblánk és irány vissza a papírokért és a plakettekért. Kész is lennék, az udvaron megemlékeztünk a múltat és a jövőt jelképező autókat nézve egy kávé társaságában és indulunk is vissza a gulyás országába. Hazaérkezve első utunk a műhelybe vezetett, és vettünk szépen sora mindent: tárcsák, betétek, szilentek, stabilizátorok, olajok, szűrők, szíjak, majd a végén a lakatolás, fényezés. A munkák végeztével örültem, mint egy kisiskolás a hóesésnek.
A múlt és a jövő…
Autóval, felújított futóművel, lakatolással – fényezéssel, új gumikkal, vonóhoroggal, nagyszervizzel, 450.000 forintnál voltunk. Ennyiért itthon csak egy autóhoz tudtam hozzájutni jobb esetben, és átíratni. Távol álljon tőlem, hogy a magyar kínálatot becsméreljem,de nem egyszer találkoztam már itthon összetákolt darabokkal, a már-már hungarikumnak számító manipulált futásteljesítménnyel, csörögő- zörögő utastérrel. Természetesen nem feltétlenül indokolt az ilyen jellegű csináld magad vásárlásokért külföldre utazni, aki gyorsabb és szemfülesebb a neppereknél az talán el tud csípni egy példányt. Most közel egy éves használat és 40 ezer kilómért megtétele után, bebizonyosodott jó vételt sikerült csinálni. Olajfogyasztása szinte nulla, étvágya megfelelő, csak megszagolja a kulcsot, s már indul is elsőre. Számomra nyilvánvalóvá vált, a jobb sorsra érdemes autókat nem feltétlenül kell átengednünk az enyészetnek, egy kis idő és pénz ráfordításával csinálhatunk belőlük régi fényükben tündöklő műszakilag biztos „családtagokat”.
3 értékelés, átlag: 5.00 / 5 
Loading ...